Utcai verseny
Man-sziget? Balassagyarmat!
Nagyjából a hetvenes évek közepén kezdődhettek a háztömb körüli versenyek Balassagyarmaton, emlékszem, tíz éves lehettem, és az Ady Endre utca sarkán állva csodáltam a villámgyors motorokat.
Drapál János mögött Holmár István
Több mint
harminc év telt el. Azóta, a nagy népszerűségnek örvendő veterán versenyek
egyre gyakoribbak hazánkban, magunk is rendszeresen látogatjuk a futamokat. Az
egyik ilyen eseményen váratlanul odalépett hozzám egy férfi. Hadd gratuláljak!
– mondta. Meglepett ábrázatomat látva, gyorsan a pólómra mutatott, és
hozzátette: Jó ideje figyelem már a villámgyors Pannóniádat! Így lett világos:
neki a családnév volt ismerős a felsőmről, hiszen Gábor fiam aktívan
versenyzett – akkoriban épp Ölbei Laci motorját hajtotta.
A férfi - Csanádi Róbert – igazi élő motoros lexikon közöttünk. Elég, ha a
„Motorsport a vasfüggöny mögött” című könyvét említem, a sportban járatosak
rögtön tudják, kiről is van szó. Kedves, közvetlen ember, és a könyve egy
dedikált példányával is megajándékozott engem – nagyszerű darab, nem lehetek
elég hálás érte. A kiadványban korabeli fotók százait találtam, s a hideg
futkosott rajtam, ahogy több évtizednyi múltba repítettek vissza az ismerős
fényképek.
15 ezer néző előtt versenyeztek
Ezen
felbuzdulva, ismét a számítógép elé ültem, régi, gyarmati versenyek után
kutatva. Nem kellett sokat keresgélnem, ugyanis egy
blog oldalon az összes
Balassagyarmaton készült versenyfotót egybegyűjtötték.
A kommentek között az alábbi hozzászólásra lettem figyelmes: "Szerintem
óriási, hogy ilyet összeszedtetek. Érdemes lenne megint motorversenyt rendezni
Balassagyarmaton. Szép lehetett." Azonnal felhívtam Tarapcsák Pétert, aki
a veterán motorsport központi figurája - s egyben a Blue Scorpions Motorclub
elnöke - és megkérdeztem tőle: mi lenne ha...
A rajt akkor...
Azt mondta:
OK, csináld meg! Hát persze… életemben nem szerveztem, még csak hasonlót sem,
jóformán azt sem tudtam, hol fogjak neki. De nem adtam fel, és augusztus elején
már újra Pétert hívtam a jó hírrel: beszéltem a balassagyarmati
önkormányzattal, illetve Salgótarjánban, az Állami Közútkezelő Kht-vel, és
mindkét hivatal jóváhagyta a kérelmet – rendezhetünk versenyt!
Mivel számtalan futamon részt vettem már, pontosan tudtam, milyen biztonsági
előírásokat kell teljesítenem: mentő, pályabíró, versenybíró, hivatalos időmérő
berendezés, és még sorolhatnám – a csodás álom anyagi háttere egyre
elérhetetlenebbnek tűnt.
...és most
Ekkor
munkahelyemen - a MAMI-ban - megkérdeztem Lévay Károly
iskolaigazgatót: tudná –e támogatni anyagiakkal, és segítőkész diákokkal ezt a
nagy-nagy tervet? Összeültünk - immáron hárman -, és ezzel végleg eldőlt:
kerül, amibe kerül, ennek össze kell jönnie!
További, többszörös egyeztetések a rendőrséggel, az áramszolgáltatóval,
büféssel, szalmabálát készítő gazdákkal, teherautó sofőrökkel - egyszóval
mindenkivel, aki csak érdekelt lehet a dologban. A rengeteg munka ellenére,
szeptember elejére minden összeállt, elkészült a versenykiírás, és az időterv
is, már „csak” a promóció hiányzott, a hírverés a futam körül.
Reklámra természetesen nem volt pénzünk, ezért mindenkit megkerestem, akivel
régebben együtt versenyeztem, és összetákoltunk egy kezdetleges egy weboldalt.
Először lassacskán, majd a nagy nap közeledtével egyre többen jelentkeztek,
végül egy héttel a verseny előtt már közel 90 fő adta le a regisztrációját,
hogy jönnek, részt vesznek a balassagyarmati versenyen. El sem akartuk hinni,
azt gondoltuk, hogy egy részük úgy is távol marad, de nem így történt: a
verseny reggelén már 110 izgatott versenyző várta, hogy átvehesse a rajtszámát
a versenybíráktól, és megmérkőzhessen egymással városunk utcáin!
Lévay Károly, a machinátor
Életem egyik
legcsodálatosabb napja volt: sok motor, számtalan kategóriában, kedves
ismerősök, a depóba lassan visszamotorozó, mosolygó, egymás vállát veregető
versenyzők, és rengeteg néző. Mindezt úgy, hogy hírverésre, reklámra egy
fillért sem költhettünk.
Utólag persze mi is beláttuk, számos csiszolnivaló lett volna még a verseny
körülményein, de első rendezésnek egyáltalán nem volt rossz. A jövő évre
tervezett, kétnapos rendezvény pedig még több feladatot ró ránk, és ezzel
együtt, az anyagi háttere is közel duplája a mostaninak. Ennek ellenére minden
esélyünk megvan rá, hogy a következő évben beteljesül az újabb csodás álom, és
akár nemzetközi versenyt rendezhetünk.
szöveg: Frecska János
A teljes eredménylista megtekinthető a Chronomoto Kft. honlapján.