MAMI Kupa Kakucs (bal)

Videós összefoglaló

A versenyről készült beszámolót a oldalán olvashatjátok.

Szombati végeredmények

Vasárnapi végeredmények

A kígyó farka

Egy sportesemény az úgy áll össze, hogy valakik versenyt rendeznek, valami személyzet levezényli, és a bajnokok a végén begyűjtik a gratulációkat.

A verhetetlen, nagy bajnokok, mindig tudják, hogy teljesítményük viszonylagos.

A bajnok teljesítménye nem csak annyi, hogy győzedelmes csatában megszerzi az első helyet, és valaki második lesz mögötte.

A bajnok teljesítménye attól nagy, hogy a második helyezetten kívül mindenki mást IS legyőz.

Tehát a bajnok győzelmének nagyságához az is kell, hogy valakik a kígyó közepén és végén is menjenek, mert minél hosszabb a kígyó, annál nagyobb dicsőség a fejének lenni.

A beszámolók soha nem emlékeznek meg a kígyó fejénél hátrébb motorozó versenyzőkről, rendszerint névtelen hősök maradnak, pedig nagyon is aktívan hozzájárulnak a fejnél történő események nagyságához pusztán azzal is, hogy a győzelem legkisebb reménye nélkül, újra és újra eljönnek, hogy megvívják a maguk csatáját.

Tiszteletreméltó küzdeni tudás, megérdemlik a méltatást.

Mi van a nyúlon túl?

MAMI Kupát rendezni valami olyasmi lehet, mintha egy izraeli származású vegán buddhista vendégnek koser árjuvédikus velős pacalt kellene főzni ebédre.

A különböző kategóriák motorjaiban csak az a közös, hogy mindnek két kereke van, egyéb tekintetben annyira hasonlítanak egymásra mint a részecskefizika a szellemsebészetre.

Különbözőek nem is lehetnének.

 

Supermoto

Nagyon nehéz erről a kategóriáról írni, mert ha végig nézed a kétszer 15 perces futamukat, nem elég, hogy megsüketülsz, de annyi esemény történik, hogy összekuszálódik az agyadban a huzalozás.

Annyi bizonyos, hogy a profiknál Ónodi Benjámin verhetetlennek tűnik, és hogy Ádám Misi elhatározta, neki nehéz éve lesz.

Olyan küzdős futamokat csinál magának, és annyira tud örülni a sikerének, teljesen olyan, mintha direkt csinálná, hogy nehéz legyen.

Rendszerint Gomba Danival gyilkolják egymást halomra, de ha Misinek éppen úgy tarja kedve beragad a rajtnál, hogy még inkább melós legyen feljönni a dobogóra, és a végén annál jobban örül, minél strapásabb volt.

Nekem, mint kívülállónak, aki nem nagyon ért a supermoto rejtelmeihez, Misi és a korelnök Dudás Attila állhatatossága tetszik a legjobban, természetesen Gomba Dani közönségszórakoztató motorozása mellett.

Az amatőröknél ugyan kissé szerényebb a tempó, mint a profiknál, de a versenyzők nagyobb létszáma talán még a profiknál is látványosabb futamokat eredményez.

Amit Hartmann Feri, Varga Tamás és Zsubori Laci műveltek, az több volt, mint látványos, a lekörözéseknél már a „nem nézek oda” de minimum a felszisszenős kategóriába mentek át a hirigelések.

Az első futamukban akkora volt a menés a közepén is, hogy egy összeakadós- fullkontakt motorozás következtében elesett a komplett eleje, ezért piros zászlóval meg kellett szakítani a futamot, hogy a sérülteket ápolni lehessen.

A második futamukon már úgy harcoltak, mintha mi sem történt volna.

 

Trofeo Motorline (spec robogó)

Az MZ mellett ez a másik kategória, amiben a fájterek a kívülállók számára „neszórakozzálmár” köridőket szoktak motorozni.

Az eleje is az MZ-hez hasonló, megjósolhatatlanul bárki győzhet a Ráski-Aszalósék-Dede kvartettből, kivéve ha Atisrace (Gáspár Attila) is jelen van.

Atis még ebből a nagyon erős mezőnyből is kiemelkedik, egy-két kör alatt kimotorozik egy fél célegyenesnyi előnyt, és utána láthatóan visszavesz, tartja a kialakított távolságot.

Ehhez azért kell neki két kör, mert a rajtoláson nem nagyon túráztatja magát, nem erőlteti, hogy elsőnek jöjjön el a rajtból, az volt az érzésem, azért, hogy legyen valami előzés-élménye.

Rá is kérdeztem erre a verseny után, hogy nem uncsi-e egyedül végigmenni az elején, mire azt mondta, hogy „én akartam meccselni, de nem jöttek..” Atis nem csak motorozásügyileg, de fanyar humor tekintetében is utolérhetetlen.

Dede Amatőrvagyok Pisti az egész hétvégén olyan elánnal meccselt Asziékkal a dobogóért, hogy a motorozása a normálisnál kétszer is horizontálisabbá vált.

Az első csak egy sima elcsúszás, a második viszont kifejezetten ijesztő, nagy sebességű esés volt, felhördült a komplett lelátó, a zászlósok már nyúltak volna a pirosért, mert szemre létezhetetlennek látszott, hogy abból a bucskázásból fel lehet állni mentőzés nélkül.

Ahogy elült a por, láttuk, hogy Pisti talpon van, már igazgatja az elgörbült kormányt, majd szépen kivárta míg Asziék-Ráskiék újra körbe érnek, és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne egy ekkora zakopáne után, hibátlanul visszaállt az elejébe meccselni.

Ott folytatták egymás gyötrését ahol abbahagyták, egyiküket sem érdekelte kicsit sem, hogy Pisti két kör hátrányban van. Aki valamiért lemaradt Pisti eséséről legfeljebb csak azt furcsállhatta, hogy mitől néz ki úgy Pisti és a motorja, mintha verseny közben elugrott volna Somogybabodra dagonyázni.

 

YT 90

Lajos atyára továbbra is rájár a rúd, a leglehetetlenebb műszaki hibák hátráltatják, váltóösszeakadás, szimmering hiba, és most a hátsó gumit égette el az eddig tökéletesen dolgozó hátsó futómű.

Ez a váltóláz fertőző lehet, mert Spalovszky Viktornak is széthullott a váltója, vasárnap, Gianni segítségével tudta megjavítani a második futamra, amit az első nullázása után meg is nyert.

Pátkai Mikire egyenesen rontást küldhetett valaki idénre, mert mindenféle apró, de a motorozást jelentősen akadályozó hibákba ütközik, amitől képtelen hozni a tőle megszokott, magas színvonalú motorozást. Most a kormánya körül támadt valami guzmi menet közben, ezért elengedte a mezőnyt, csak körbegurult.

Spalovszky Viktor váltóláza Lajos atya gumiégetése és talányos hűtővíz túlmelegedése azt eredményezte, hogy a Simsonos Vrbovszki András az első futamban hirtelen a második helyen találta magát, és láthatóan közeledett Lajoshoz.

Kívülről nem lehetett tudni, hogy mi történt, csak az látszott, hogy a rajt után pár körrel Lajos lelassult, Andris megelőzve Pátkai Mikit Lajos után vetette magát, és a csökkenő távolságot érzékelve rá tett még egy lapáttal, végig az ésszerűség határán motorozva próbálta elkapni Lajost.

Utólag kiderült, hogy Lajos atya motorja forralni kezdte a vizet, ezért kellett visszavennie, persze ettől még rendkívül látványos volt Andris felzárkózása, amivel a nap végén az összetett második helyet szerezte meg.

 

YT125 2T

Edi (Kőházi Pali) múltkor nagyon keresgélte a formáját, de nem találta sehol, frusztráltan motorozott, a boxban savanyú ábrázattal magyarázta, hogy nem megy semmi.

Kakucsra viszont nagyon megtalálta a kanyarodós kesztyűjét, szombaton szenzációs rajttal, szinte végig vezette a futamot, az ős rivális Gudmon Zoli csak a végén előzte meg.

A menet után még bőrben Zoli-Edi és Rém szakértettek élénken gesztikulálva, kérdeztem Zolit, hogy csak kivárt a végéig, vagy Edi ma ennyire vért ivott, hogy nem lehetett egykönnyen megelőzni.

Mielőtt Zoli válaszolhatott volna Rém közbeszólt, hogy Edi hat íven vesz egy kanyart, túlfékezi, lehetetlenül csalinkázik és Zoli nem mert mellé menni, nehogy Edi elküldje legelni, és hogy Edit be kellene íratni egy alapfokú motoros tanfolyamra, mert rossz nézni amit csinál, azt sem tudja, melyik a motoron a gáz meg a fék.

Zolival, Rémmel nevettünk, Edi meg kijelentette, hogy menjünk a víz alá szárítkozni.

Így jár, aki jól megy, lejön és szívják a vérét doszt.

Nem mellesleg szombat este Rém felállította Kakucs hivatalos kerékpáros körrekordját, feltettek a bicójára egy jeladót és teljesen szabályosan kimértek neki egy kört, ha jól emlékszem 1,30 eleje volt.

Zoli és Edi mögött a harmadik helyre a kategóriahalmozó Sándor Balázs ért be, aki egyre gyorsabb az Apriliával is, nekem viszont fogalmam sincs, hogy bírja kondival mindkét napot két kategóriában úgy, hogy ráadásul eléggé siet is.

A korábbi meglepetésember Báncsiki Laci szombaton két kör után valamiféle üzemanyag-ellátási probléma miatt kiesett, este megszögelték a recegét, vasárnap fantasztikus előzéseket bemutatva felmotorozott a pódium harmadik fokára.

Polyák Bálint szombaton a második körben a célegyenes után kicsit túllelkesedte a féktávot, és kiütötte Szokolics Laci alól a motort.

Bálint kiesett, de Laci visszaült, és bár letört a lábtartója és a váltókarja, még ezzel a kicsit sérült motorral is 52-es időket tudott motorozni úgy, hogy lenyúlkálva kézzel rángatta a váltókart.

Vasárnapra minden döglött vasat összedrótoztak Szokolics Laci Báncsiki Lacival nagy meccsben végül a negyedik helyet szerezte meg.

Herczegh Dani és Tóth Ábel kicsit légüres térben motoroztak végig, a junior korú Molnár Pista akinek ez a tanuló éve ésszerű, egyre fejlődő motorozással 10.-ik helyen gurult be.

Mala Laci régi bútordarab a gyorsaságis szakágban, olyan diplomatikusan tud nyilatkozni, minta a vébén tolnák az orra alá a mikrofont, hogy Mr. Mala, how's it going?

Kétszer jártam a boxukban, mindkét alkalommal, dúlt arccal szereltek valamit a kibelezett motoron, nem sokkal a futamuk előtt.

Kérdeztem, hogy dráma van-e, mindkétszer megkaptam a Vb-csapatos diplomatikus választ, hogy evriszingóráj', ez csak a szokásos karbantartás, majd a szerepből kissé kiesve elmesélték, hogy mi a dráma.

Az egyik alkalommal gyertyameghalásból kifolyólag dadogott a motor, a másodiknál karbidugulás miatt krahácsolt, szóval pont nem azt csinálta, amit egy csapat a rajt előtt 10 perccel tapasztalni szeretne, de a team nem csak nyilatkozatban, hanem hibaelhárításban is rutinos, ezért a futamra már hibátlan motorral tudott odaállni Mr. Mala, de szerintem azért a csapatot verte a víz, hogy végigmegy-e a motor.

Én meg megtanultam, hogy nem kérdezek a profi csapattól nyilvánvaló hülyeséget.

 

YT125 4T

A rendezőség-nagyon bölcsen- szétválasztotta a Yamahásokat a nyugger turistáktól (CBR) így ezen a versenyen már a Yamahások végre tudtak tiszta, (lassan) mozgóakadályoktól mentes versenyt vívni.

 

Yamaha

Ez a kategória tisztára foci vébé: „22 ember kerget egy labdát és a végén a Németek győznek” itt azzal a pinduri módosítással, hogy tiezenvalahányan Yamahával motoroznak, és a végén Lakatos Herman a bajnok.

Tavaly lényegileg ez volt, de idén Máriapócson nagyon komolyan bejelentkezett Bereczki Gábor, és a kissé kamikáze hajlamú séf úrról is tudjuk, hogy minimum komolyan gondolja, hogy ő győzni akar, ezért Hermannak idén több felé kell figyelnie egyszerre, szóval nem lesz egyszerű dolga, ha címet akar védeni, mert vagy hárman rángatják a gatyaszárát.

A múltkori sóderágyas fiaskó után Ernszt Norbi ellenállhatatlanul motorozott a hétvége mindkét napján.

A rajtlámpa és a kockás között kétséget sem hagyott, hogy ezen a hétvégén CSAK ő győzhet, vita nincs!

A fejmosás után nem besértődött, hanem a kritikák tartalmát beépítette a motorozásába, épült belőlük, gazdagodott, fejlődött általuk, úgy állt oda a rajthoz, hogy „mostmegmutatom” és nagyon megmutatta, verhetetlen volt.

Ez csak a legnagyobb bajnokok sajátja, hogy a kritikából is előnyt tud kovácsolni.

Ezért is kár azért a nullázásért, mert így nehezebb lesz Hermant az év végén megszorítani, de amilyen okos elszántsággal ment most Norbi, biztos vagyok benne, hogy ez a meccs még nincs lefutva.

Hermannak melós hétvégéje volt, és nem csak Norbival, és a többiekkel, de a motorral is birkózni kellett, hol a kuplung nyúvad ki, amitől nem sikerültek a rajtok, hol az üzemanyag rendszer dugult el, még az ág is húzta, de ennek ellenére nagyon érett motorozással hozta a helyet, amit a technika és a többiek engedtek, mentette a pontokat dobogós helyekkel.

Van az, amikor valaki látványosan gyors, mint Norbi, vagy pontos, mint a német gyorsvonat, ilyen Herman, vagy nagyon beletalál egy pálya ritmusába, mint Bereczki Gábor Máriapócson, és van a mezőnyben néhány éve megbújó, de kis lépésekkel töretlenül fejlődő Templom Vendel, aki settenkedik.

Ez a lopakodó motorozást odáig fejlesztette, hogy vasárnap már felállhatott a dobogó második fokára úgy, hogy a rajtjai még nem mindig sikerülnek igazán jól, meccseben kellett lenyomnia Bereczki Gábort is, tehát a továbbiakban vele is számolni kell mindenképpen, ha a dobogó esélyeseiről esik szó.

Török Istvánt talán kicsit megfogta a múltkori sóderezés, és kicsit még fájlalta is az oldalát, így a tőle megszokottnál óvatosabb motorozással 7.-ik lett, Takó Berci a tavalyi köridejeit jelentősen megjavítva a 6-ik helyen végzett, míg Bánfi Juli a korábbi Apriliájánál könnyebben vezethető Yamahával örömmotorozást bemutatva a 8-ik helyen végzett.

 

CBR

A márkák szétválasztása után immár a lassújárművek pilótái is tudtak szabadon meccselni, nem kellett állandóan az elengedésekre figyelni, ami főleg a Kakucs méretű kisebb pályákon tette nehéz feladattá a motorozást.

Vasárnapra az utolsó Simsonos mohikánok egyikét Györkös Nándi-bát is beszippantottuk a cébéeres mezőnybe a négyüteműek közé, ahol mint valami túlkoros padawan belekóstolhatott a sötét erő mélységeibe.

(Attól most egy pillanatra tekintsünk el, hogy egy mondatban mohikánt és padawant említeni, legalább annyira nem logikus, mint a CBR-rel kapcsolatban bármiféle erőről beszélni, lényeg, hogy Nándi-bá Hondázott és jól szórakozott.)

Perger Kálmán elcsúszott a szabadedzésen és az időmérő levezető körén is, amit nem teljesen értek, hogy csinált, mindenesetre nem volt nálunk több jobboldali lábtartó és kuplungkar, kicsit meg is ütötte magát így a versenyen már nem tudott indulni.

A lassúkapitány kategóriában az év újonca egyértelműen Varga Zsolt, akinek semmilyen verseny, vagy pályás múltja nincs, mégis eredményesen tudta terrorizálni az évek óta versenyző Siket Csabát.

Végig ott loholt a sarkában, de Csaba van annyira rutinos, hogy az utolsó körökben nem engedte Zsoltot előzési pozícióba, Zsolt meg nem Kispataki, aki ott is előz, ahol nem lehet, így Kulcsár Laci mögött Csaba és Vézsé állhatott fel a dobogó második és harmadik fokára.

A negyedik helyet a szintén ex Simsonos Pásztor László szerezte meg, akiről még nem tudtam eldönteni, hogy rinyagép, vagy csak altat, eteti a mezőnyt.

Valamitől mindig fáj a haja, „nem vagyok formában, puha az eleje, nem fog a fék, áhh, csak körbemegyek” ilyeneket szokott mondani, majd hibátlanul lenyomja a mezőny nagy részét, mint most is.

Ha egyszer benézel a CBR-es sátorba, azt fogod látni, hogy Kulcsár Laca szerel.

Nem úgy értem, hogy valamit éppen elhárít, vagy orvosol, hanem hogy sztenderd.

Lacának módosult karjai vannak az egyik csavarhúzóban, a másik tízes kulcsban végződik.

Ahogy beáll a sátor alá, még le sem vette a bőrt, a bukó még félig rajta, de már problémaelhárít.

Hogy mit, azt egészen pontosan senki sem tudja.

Ha véletlenül elkapnád a ritka pillanatok egyikét, amikor véletlenül éppen nem szerel, hanem a székében ül, ha fél percig nézed, rá fogsz jönni, azon gyötrődik belül, hogy mit KELLENE szerelni.

Ilyenkor, ha a saját motorján hosszas agymunka árán sem tud szerelni valót találni, 30másodperc rákészüléssel megtalálja, hogy a tieden mit kell, és te még fel sem eszméltél, még rajtad a bukó meg a kesztyű, nem is tudtad, hogy a motorodnak baja volna, Laca már ott ül és üdvözülten javítja a neked fogalmadsincsmit.

Egyszer megkérdeztem, hogy miért nem kétüteműzik, ha ennyire szeret a motoron dolgozni, erre azt válaszolta, hogy azért, mert azt folyton szerelni kell.

Laca nagyon kreatív, érdemes megnézni milyen ötletes motoremelőt szerkesztett magának.

Nem mellesleg ő a leggyorsabb CBR-es, ezt a versenyt is simán vitte, bár Csaba néhány kör erejéig előtte tudott menni...

Magamról annyit tudok mondani, hogy ezen a hétvégén olyan éles voltam, mint a baltának az a fele, amivel az ácsok szögelni szoktak.

Szombaton még ráfogtam a szélre, de vasárnap sem ment semmi, el kellett fogadnom, hogy még a normálisnál is tehetségtelenebb vagyok, hiába szurkolnak Hermanék a lelátón.

 

MZ avagy, Papp Lacit nem lehet legyőzni

A honekkeres félkegyelműeknél van alaphangon 6-8 olyan pali, akik közül BÁRKI képes varázsolni egy adott hétvégén.

Hogy az aktuális racenapon pont ki lesz egy millimikronnal élesebb a másik hétnél, ezt soha nem lehet tudni előre.

Rendszerint az élmenők sem tudják, a befutó sorrendje előre megjósolhatatlan még az időmérő után is.

Vannak viszont stabil pontok az MZ tengerben, cölöpök, akikre fel lehet építeni az MZ-s Velencét, akikről TUDOD, hogy ott fognak motorozni, akik körül az élmenő cápák úszkálnak.

Az egyik ilyen versenyző Baki Máté, aki több évnyi szívós munkával, a középmezőny végéről küzdötte fel magát oda, hogy már látótávolságban van neki a dobogó bármikor.

Máté most sajna már a szabadedzésen bemutatott egy tízpontos talajgyakorlatot, közvetlenül a vitorlázásból visszatérő Baló úr előtt, aki már nem tudta elkerülni és átmotorozott a lepihenő Mátén.

Mögöttük Chino jött, aki hogy elkerülje az aszfalton szánkázó Mátét lefektette a motort.

Máté mentőzött kicsit ahol az orvos eltanácsolta az aznapi hirigeléstől, ezért a továbbiakban egy járókerettel közlekedett a boxban kábé 10 méter per perc sebességgel, mert komoly fájdalmai voltak.

Kérdeztem tőle jól van-e, amire egy csontig hatoló pillantás és egy „szerinted?” volt a válasz. Kérdeztem még, hogy volt-e már valaki olyan bunkó, hogy elsütötte a fuss Foreszt viccet, mondta, hogy EDDIG még senki nem volt ilyen bunkó.

Szóval kék-zöld folt ide, járókeret oda, a humorérzék az nem sérült.

A másik két cölöp a Pádár testvérek, nélkülük évek óta nincs MZ futam.

Most is keményen küzdöttek a helyezésekért a mezőny hátsóbb régióiban, míg Tamás egy az átlagosnál kreatívabban sikerült kanyarvételt követő rázókő látogatás után egy akkora nyolcast és beverődést szedett be az első kerekébe, hogy valóságos katasztrófaturizmus keletkezett a sátruknál.

A szörnyülködők többsége megkérdezte, hogy „ésakkormostmitcsinálszvele?”, mire Pádárék válaszolták, hogy „egy darabig nézegettük, majd sürgősen úgyhagytuk.”

Szilágyi Zolinak teljesen szabálytalan motorja van.

A gépátvételen, még teljesen szabályos, még a rajtrácson is, de ahogy elalszik a rajtlámpa, azonnal megnyúlik 8 méter hosszúra és 3 méter szélesre, vagy nem is tudom, áthatolhatatlan erőteret növeszt maga köré, vagy valami ilyesmi, mert Zolit egyszerűen nem lehet megelőzni.

Akkor is, ha legelöl megy, és akkor is, ha az üldöző bolyt vezeti, csak mennek mögötte, szurkálgatják, de mindenki lepattan az SRS erőtérről.

Zolinak tutira van egy 30-ik századi köb ükunokája (természetesen: MZ/X) aki ilyen motorfelfújó-erőtér generáló kütyüt küldött neki a szülinapjára, csak ezt tudom realitásnak elképzelni.

Ráadásul Zoli, verseny közben, akkor is, ha „csak „ az üldöző bolyt vezeti a 4-5-ik helyen, olyan eltökélt, már-már eszelősbe hajló tekintettel támadja a pályát, mintha egyszemélyes dzsihádot indított volna egyszerre Amerika, Európa és a teljes univerzum ellen, a ruhapúpjába rejtett 30 kiló rendkívüli hasadóképességű plutóniummal.

Zoli akkor is nyer, ha ötödik, simán ellopja a showt az elejétől.

Márpedig Show most is volt rendesen az elején is, Kispataki golfbajnok úr ismét bemutatta, hogy lehet előzni ott, ahol nem lehet előzni. A múltkor E-Ringen Dézsi Viktor volt az áldozat, most a nagyon nagy kedvvel motorozó, és majdnem végig verhetetlennek látszó Chino (Irmai Zoli) tapasztalhatta meg, hogy a Kispataki-féle galaxisban nincs olyan, hogy előzési pont, illetve neki csak olyan van, mindenhol.

Érdemes megfigyelni, mennyire finoman, lágyan, teljesen erőszakmentesen teszi Kispataki mindezt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy ott előz, ahol nem lehet elmenni, ahol nincs hely. Már persze úgy értem másoknak, neki van.

Az MZ mezőny egyetlen hölgy tagja Sövegjártó Petra a középmezőnyben volt nagy meccsben Fehér Attilával és Pádár Tamással, az utolsó előtti körben Petrának a lekörözésnél szinte állóra kellett fékezni a motorját, nehogy a győzelemért meccselő Viktor és Chino csatájába beleavatkozzon.

A másodperc töredéke alatt mérte fel a szitut, rendkívül sportszerű cselekedet volt, pedig Petra nem ehhez szokott, hogy a közepében menjen és kék zászlót nézegessen, mégis, mikor lejött a pályáról úgy vigyorgott, mintha a Vb-t nyerte volna meg.

 

ÉS nem kell már sokat aludni, hogy a bolondéria tovább folytatódjon, július 8-9-én újra Kakucson a teljes kompánia.